Végső István: A gyermek Rákosi Mátyás és családja

„Élj nagyon sokáig magyarok vezére! Élj, hogy viruljon sokáig a béke. Azt kívánja minden tanuló és munkás: Éljen még sokáig jó Rákosi elvtárs.” (Viharsarok, 1952. március 9. 5.) Ehhez hasonló „rímes” versekkel köszöntötték a 60 éves kommunista diktátort a korszakban.

Anyakönyvi iratai szerint Rosenfeld Mátyás 1892. március 9-én született a Bács-Bodrog vármegyei Ada községben, izraelita vallásban. Születési anyakönyvi bejegyzéséből kitűnik ugyan, de mindeddig közöletlen adat volt, hogy a vallásban kapott zsidó neve[1]: Matitja[2], ami magyarul „Isten ajándéka”. Mostani írásunkban néhány érdekes adalékot szedtünk össze az egykori kommunista diktátorról, Rákosi Mátyásról (1892–1971) és családjáról.

Rosenfeld József kovács és Léderer Cecília gyermekeként látta meg a napvilágot Bácskában. (Vagyis nem igaz, hogy Róth Manó lett volna az eredeti neve.) ’48-as hagyományaira nagyon büszke topolyai származású família volt. Állítólag az apai nagypapa fegyverkovács lett a szabadságharc alatt, és ő egyenesítette ki a csatába induló helyiek kaszáit. 1848 okán többek között az adai zsidók között is pusztítottak a szerbek[3].

A Rákosi születésekor közel tízezer lakosú Adán több, mint 400 zsidó lakott. A sokak által kritizált memoár kötetsorozatban Rákosi igencsak idillikusan, szinte históriásként, családfakutatóként írt születéséről, szülőhelyéről: „Ada - Nagyközség a Tisza partján, a Bácskában, jó 20 kilométerre Zentától délre. A neve után ítélve (Ada törökül szigetet jelent) valószínűleg török település. Jó fekete földje miatt évezredek óta lakott hely lehetett, amit a Tisza mellett kiásott, rézkorszakot megelőző sírok bizonyítanak. Itt születtem 1892. március 9-én, mint egy 32 éves falusi kereskedő ötödik gyermeke. Anyám ekkor 30 éves volt, nagyon örült, hogy fia született, mert előttem már három lánya látta meg a napvilágot, s amint egyszer elmondta, lett volna nemulass, ha újra lánnyal ajándékozta volna meg a férjét. Mindjárt hozzáteszem, hogy utánam újra 3 lány született, ezért hosszú esztendőkig én voltam a család, elsősorban a mama kedvence. [...] Családunk régi bácskai volt. Apám 1941-ben, utolsó levelében, melyet már a Horthy-börtönből történt kicserélésem után Moszkvában kaptam tőle, egyebek közt megírta, hogy végig kutatta a bácstopolyai, ósziváci meg egyéb irattárakat, s megállapította, hogy 1804-ig (sic!) szülei és nagyszülei Bács-Bodrog megyében éltek. Helyként, mint írta, még a török időkből származó okmányokat is talált...” (Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1892-1925, 1.) Tegyük hozzá, hogy a Rosenfeld (Rákosi) házaspárnak összesen 12 gyermeke született: Rákosi Béla (1886), Rákosi Jolán (1888), Matild Gizella (1890), Rákosi Mátyás (1892), Rákosi Izabella (1895), Rákosi Margit (1896), Bíró Zoltán (1898), Ludovika Lujza (1900), Rákosi Mária (1902), Biró Ferenc (1904), Rákosi Dezső (1906), Rákosi Hajnal (1908). (Más források szerint 13-an voltak testvérek.)

Rákosi Mátyás és családja.

Álló sor: Jolán, Béla, Gizella, Mátyás, Bella, Zoltán. Ülnek: Mariska, az édesanya, Ferenc (áll), József az édesapa, Dezső, Lujza. Elől ül Hajnalka.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TF 64.629 (ismeretlen fényképész, d.n.)

Mátyás furcsa gyermek, egyfajta zseni volt. Állítólag sohasem játszott. Pajtásai, barátai nem voltak. Korán megtanult írni-olvasni, és ötjegyű számokat tudott összeadni iskolás kora előtt. Négyévesen tudta már a Nemzeti Dal című verset, és egyes források szerint több községi eseményen is szavalt. Szerette nézni a kocsmai verekedéseket, ám még ennél is nagyobb kedvence volt a választási küzdelem. Apját „Kossuth-zsidónak” hívták, mert a Függetlenségi Párt korteseként ténykedett.

Később a család és ő Sopronba, majd Szegedre, végül Szabadkára került. Előbbi helyen vették fel 1904-ben a Rákosi családnevet. Rákosi Mátyás kimagasló tanulmányi eredményeket mutatott fel mindenhol. A Keleti Kereskedelmi Akadémia külkereskedelmi szakján tanult, ösztöndíjas volt Hamburgban és Londonban. Politikai pályafutását Budapesten kezdte a szociáldemokraták között, majd az első világháború frontvonalai, hadifogolytáborai és a kommunista párt következtek. A Tanácsköztársaság, népbiztosi pozíció, emigráció, később a börtönévek után Moszkva. 1945 januárjában tért haza, és kezdte meg a szovjet típusú totalitarizmust kiépíteni.

Ha nem is gondolja mindenki „Isten ajándékának” Rákosi létét, mindenesetre szerencsésebb volt, mint néhány „Rosenfeld-Rákosi”. Nyolc testvére és édesapja megélte a vészkorszakot. Állítólag állami szinten kerestette rokonait a holokauszt és a világháború káosza miatt. Molnár Tibor zentai történész kutatásaiból tudjuk, hogy mi történt Rákosi családtagjaival. Az édesapja, Rákosi József, bátyja, Béla és húga, Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. Úgy tűnik, őket 1944 májusában gettósították, majd a szabadkai gyűjtőtáborba vitték. Elképzelhető, hogy mint oly sok embert, őket is átvitték a tehermentesítés miatt létesített bácsalmási gyűjtőtáborba. Ám itt sem volt végül elég hely, hatalmas volt a zsúfoltság. A térségi lap így számolt be erről: „Bácsalmás község képe két hét óta teljesen megváltozott. Az utcák tele vannak bútorokkal, megrakott szekerekkel, és stráfkocsikkal szállítják a zsidónegyedből kitelepített keresztényeket és az oda beutalt zsidók ingóságait. Azt hinné az ember, hogy elköltözködik az egész község, olyan nagy a forgalom. Csoportosan érkeznek az idegen község zsidó lakosai. Ki kocsin, ki gyalog, megrakodva tele batyukkal.” (Felső Bácska, 1944. május 16.) Rákosi rokonai is 1944. június második felében kerülhettek a szegedi gyűjtőtáborba, onnan vagy Auschwitz-Birkenau lágereibe, vagy Strasshof táboraiba.

Rákosi apját és testvéreit a hivatalos anyakönyvi iratok szerint Auschwitzban pusztították el. 1947-ben a Szabadkai Járási Népbíróság tanúk meghallgatásával nyilvánította őket holttá. Máshol viszont azt írta Rákosi, hogy apja és bátya a mauthauseni lágerben, húga pedig a bergen-belseni táborban halt meg. Egyébként két másik „Rákosit” is 1947-ben nyilvánítottak holttá. Rákosi Margit 1932-ben Szabadkán, míg Kardos Sándorné Rákosi Mária 1938-ban Moszkvában hunyt el. Az utolsó testvér pedig a 102 éves korában, 2006-ban elhunyt Biró Ferenc gépészmérnök volt, aki a Rákosi-korszak elején, 1949-ben kapta meg a Kossuth-díját.

Jegyzetek

[1] A zsidó név egy vagy két, szülők által adott személynévből (askenázi zsidóknál sokszor az elhunyt, szefárdoknál az élő nagyszülő nevéből) és az apa személynevéből áll. Szokás mellette megemlíteni az anya nevét is. [2] A név eredeti alakja – Matitjáhu – a Krónikák könyve I. 25. 3-ban jelenik meg. [3] 1849 februárjában egy szerb szabadcsapat a hitközség 60 tagját, köztük a rabbit Zentára hurcolta és kivégezte (forrás: Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Ujvári Péter).

Források:

Feitl István: Ki volt Rákosi Mátyás? Budapest, 2020.

Kepecs József: A zsidó népesség száma településenként, 1840–1941. Budapest, 1993.

Molnár Tibor: A Rákosi-család kapcsolata Bácskával, ArchivNet, 2014/3.

Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa, Budapest, 2004.

Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1892–1925. 1–2. Budapest, 2002.

Végső István: Bács-Bodrog vármegye. In: Randolph L. Braham (szerk.) A magyar holokauszt földrajzi enciklopédiája. Budapest, 2007. 109–152. p., Felső Bácska, Népszava, Pajtás, Viharsarok, https://aludasmatyi.blog.hu/

A bejegyzés eredetileg a Hungarian Genealogical Tracing Service - HGTS oldalán jelentt meg augusztus 3-án.