A jelen munka az első átfogó feldolgozása a Tanácsköztársaság Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyei történetének. Kosztyó Gyula több évig tartó szisztematikus levéltári kutatásainak eredményeképp felvázolja az 1919. március 21. - április 29. közötti rövid időszak közigazgatási és politikai viszonyait, a vármegyei direktóriumok munkáját, azok agitációs tevékenységét, illetve a katasztrofális közellátási állapotokra adott válságenyhítő intézkedéseket.

A szerző külön fejezetben foglalkozik a korszak kulcsproblémájának számító földkérdéssel, és az eddigi feldolgozásokban tabutémának számító felkelések, ellenforradalmi események, túszszedések, megtorló forradalmi törvényszéki eljárások történetével. A kötetben helyet kapnak a csehszlovák és román katonai intervenció eseményei és a tanácshatalom ezzel párhuzamosan zajló lassú kimúlási folyamata, illetve a Tanácsköztársaságot követő felelősségre vonási eljárások.

A könyvben egy huszonkilenc iratot tartalmazó dokumentumgyűjtemény is található, amelyben olyan eddig nem publikált iratok szerepelnek, amelyek a kor emberének nézőpontját közvetítik. A Tanácsköztársaság eseményeiben történő eligazodást egy részletes, napi szinten lebontott kronológia segíti.

Oldalak száma: 396

Ár: 4 990 Ft

Oldalak száma: 396

Kasztner Rezső (1906-1957) mentési tevékenysége és a német megszállókkal 1944 nyarán folytatott tárgyalásai a magyarországi holokauszt egyik leginkább vitatott kérdése, amely Izraelben és Magyarországon is történészi, jogászi és közéleti viták sorát szülte. Olosz Levente ezeket a Kasztner személyéről és mentési tevékenységéről kialakult tudományos és közéleti diskurzusokat tekinti át és elemzi.

A szerző részletesen bemutatja, hogy miként alakult a háború után Kasztner megítélése, s lett ünnepelt hősből náci kollaboráns. A könyv ismerteti az 1954-es rágalmazási per, a nagy port kavaró elsőfokú ítélet, majd az izraeli Legfelsőbb Bíróság döntése és az Eichmann-per után kialakult izraeli és magyar államszocialista narratívákat.

A könyv második felében a szerző a Kasztnerről folyó tudományos feldolgozásokat tekinti át, bemutatja azok érvrendszereit és a Kasztner tevékenységét ellentétesen megítélő táborok között húzódó törésvonalakat.

Végül, Olosz a film és színházi adaptációkon, valamint a különböző emlékhelyek bemutatásán keresztül járja körül a Kasztner-kérdés izraeli és magyarországi közéleti emlékezetét.

Oldalak száma: 224

Ár: 4 490 Ft

2024-ben megjelent könyveink

Mi vezetett az addig precedens nélküli 1918. novemberi erőszakhullámhoz Csanád vármegyében? Marosvári Attila nem csak az okokat azonosítja, hanem bemutatja az erőszak kitöréséhez vezető feszültséggócokat, az elkövetőket és az áldozatokat, meghatározza azokat a motívumokat, amelyek a bűncselekmények mögött meghúzódhattak, illetve áttekinti azokat az állami és helyi intézkedéseket, amelyek az erőszakhullám megfékezését célozták.

A szerző szerint az őszirózsás forradalommal párhuzamosan zajló vidéki erőszakhullám az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlására reflektáló, hirtelen kirobbanó, alapvetően spontán jellegű, reaktív motívumokból (ösztönösség, ál- és rémhírek, úrellenesség, antiszemitizmus, igazságtétel) táplálkozó eseménysorként értelmezhető, amelynek hátterében kezdettől megjelentek azok a proaktív indítóokok is (földéhség, bérkövetelések, nemzetiségi törekvések), amelyek 1918-1919 fordulóján már egyértelműen tematizálták a falvak lakóinak gondolkodását.

A Csanád vármegyét érintő források mélyreható elemzése révén a szerző számos megállapítást tesz, amelyek nemcsak árnyalják, de nem egy esetben teljesen új megvilágításba helyezik a történeti kutatás 1918. őszi, vidéki eseményekről alkotott képét.

Oldalak száma: 372

Ár: 5 490 Ft

Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a történelmi Magyar Királyság fokozatosan idegen hadseregek megszállása alá került. Erdélyt 1918 novemberétől, a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege és a Székely Hadosztály fegyveres harcai ellenére pedig 1919 augusztusára a mai Magyarország területének nagy részét a román királyi hadsereg csapatai szállták meg.

A harci cselekmények lezárultával a román katonai egységek vöröskatonák és civilek százait végezték ki, fogolytáborokba zártak és távoli vidékekre internáltak több ezer férfit, a lakosság megfélemlítésére bevezették a nyilvános botozást, illetve megkezdték Magyarország tervszerű gazdasági kifosztását.

Perczel Olivér kötete részletesen bemutatja az 1919-1920-as román-magyar háború mozzanatait, különösen pedig a bevonuláshoz kapcsolódó és a megszállás időszaka alatt elkövetett atrocitásokat. A szerző összegyűjtötte a tömegkivégzésekben, a megszállás "békeideje" alatt a román katonák által elkövetett gyilkosságokban és a különböző robbanószerkezetek által okozott balesetekben elhunytak neveit.

A kötetben közölt adattárból - a magyar történetírásban először - az olvasók megismerhetik az 1919-1920-as román-magyar háború és a román katonai megszállás magyar áldozatainak névsorát, az elhalálozás helyét, idejét és okát

Oldalszám: 424

Ár: 5 999 Ft

Az 1919-1920-as magyarországi román katonai megszállás története máig feldolgozatlan. A témát érintő munkák alapvetően az eseményeket rögzítik, s csak elnagyolt képet nyújtanak arról, hogy milyen megfontolások alakították a román megszállási politikát.

Marosvári Attila - főként a legtovább megszállt Tiszántúlra, s ezen belül Csanád vármegyére fókuszálva - a korabeli diplomáciai iratok, levéltári források és sajtóanyagok alapján elsőként tekinti át átfogó jelleggel, hogy miként rendezkedtek be a románok ezeken a területeken, milyen igazgatási rendszert építettek ki, és ennek tér- és időbeli változásai hogyan függtek össze az 1916-os bukaresti titkos szerződésbe foglalt román területi igényekkel, valamint a párizsi békekonferencián zajló eseményekkel.

Többek között arra keresi a választ, hogy milyen elvek alapján történt a román katonai és polgári megszállási zónák lehatárolása, ezek miként változtak és mik voltak a sajátosságaik, hogyan nézett ki a rekvirálási rendszer, miként jutottak el a románok a magyar területek szervezett kifosztásáig, milyen védekezési stratégiákat alkalmazott a lakosság a károk mérséklése érdekében, illetve mik voltak az erőszaktrendet befolyásoló tényezők.

Mindezek alapján, az eddigi ismeretekhez képest egy jóval differenciáltabb megszállási politika képe bontakozik ki, amely több szempontból is új megvilágításba helyezi mindazt, amit a magyarországi román megszállásról tudtunk.

Oldalszám: 556

Ár: 5 999 Ft

1919. június 23-án reggel mintegy kétszáz elkeseredett apátfalvi parasztember meglepetésszerű rohammal szétkergette a községükben rekviráló román katonákat. Az első összecsapásnak két magyar és három román áldozata volt. Aznap délután román katonai alakulatok vették körbe a Csanád vármegyei községet, és tisztogató akcióba kezdtek. Lázadókat keresve házról házra jártak, és kíméletlenül agyonlőttek mindenkit, akiben ellenséget láttak. A két napon át folyó megtorló katonai műveletnek harminc halálos áldozata lett, további kilenc apátfalvi pedig a vérengzéssel összefüggő okok miatt vesztette életét, közülük ketten később, romániai fogságban. A megtorlás részeként nyolcvanhét embert előbb Békéscsabára hurcoltak, majd többségüket Romániába vitték, ahol katonai bíróság elé állították őket. Az utolsó elítéltek csak 1924-ben térhettek haza.

De mi történt valójában Apátfalván? Mi váltotta ki a románok véres megtorló akcióját? Marosvári Attila történész zömmel eddig ismeretlen források alapján mikrotörténeti alapossággal, szinte óráról órára rekonstruálja az eseményeket. Fény derül az apátfalviak lázadását kiváltó kíméletlen rekvirálás részleteire, a helyiek ellenszegülésére és a községben rekviráló román katonai alegységek megtámadására, majd a brutális kegyetlenséggel végrehajtott megtorlás részleteire. A szerző bemutatja az apátfalvi áldozatok halálának körülményeit, a község totális kifosztását, a helyi lakosság kollaborációját, az elhurcoltak kálváriáját, majd az események utóéletét és máig ható emlékezetét.

Oldalszám: 464

Ár: 5 499 Ft

Eddig csupán ketten tettek kísérletet arra az 1920-as években, hogy összegyűjtsék a fehérterror halálos áldozatainak és elkövetőinek névsorát, ám munkájukat sosem publikálták. Dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes egy bizalmas jelentésében több esetet is feldolgozott, de munkája politikai okokból félbemaradt, és nem jelent meg, ahogy Fényes László újságíró gyűjtése sem.

Míg a Horthy-korszakban tagadták vagy kisebbítették a gyilkosságok tényét, 1945 után az 1919-es baloldali emigráció számadataira építve
4000-5000 főben jelölték meg a fehérterror áldozatainak számát. 1989 után azonban világossá vált, hogy ez az adat korrigálásra szorul.

Több éves kutatómunka után végül Kóródi Máté szolnoki történész állította össze a Magyar Nemzeti Hadsereg tiszti különítményes csoportjai és más fegyveres szervek által elkövetett gyilkosságok regiszterét. Az összesen 680 áldozat névsorát, meggyilkolásuk részleteit és az elkövetők kilétét több levéltárban folytatott kutatással, a korabeli sajtó, a szakirodalom és a halotti anyakönyvek feldolgozásával tárta fel.

Az adattár hiánypótló forrásmunka, amely hozzásegíti a magyar történeti kutatást és közgondolkodást a fehérterror időszakának teljesebb megismeréséhez.

"Kóródi Máté könyve egy nagyon alapos forrásfeltáró munka, amelyre a napjainkat meghatározó, szélsőségesen elfogult nézetek küzdelme idején nagyon nagy szükség van. [...] Végre a tények alapján nézhetünk szembe 20. századi történelmünk mélypontjával, a vörös-, illetve a fehérterror időszakával, s a történtek ismeretében foghatunk hozzá a kölcsönös megbékélés, kiengesztelődés megteremtéséhez."

Salamon Konrád
történész, az MTA doktora
Hitel folyóirat, 2021. július 1.

Oldalszám: 136
Ár: 3 999 Ft

A Clio Intézet és Budapest Főváros Levéltára 2021. november 27-én rendezte meg Forradalmi erőszak Magyarországon 1918 őszén és telén címmel tudományos konferenciáját. A rendezvény 1989 óta elsőként foglalkozott tematikus módon az őszirózsás forradalmat követő erőszakhullám eseményeivel, azok kiváltó okaival, mutatta be az elkövetőket és az áldozatokat, illetve világított rá a történések lehetséges mozgatórugóira. Kötetünk ezeknek az előadásoknak a tanulmánnyá bővített, írásos változataiból ad válogatást.

Csunderlik Péter írása - a kötet esettanulmányainak egyfajta elméleti kereteként - bemutatja, hogy miként viszonyult az elmúlt száz év történetírása az 1918-as eseményekhez, valamint, hogy az egyes politikai rendszerek milyen emlékezettörténeti konstrukciók mentén próbálták saját képükre formálni a történteket.

Az ezt követő három tanulmány a trianoni Magyarország határain kívüli területeken lezajlott eseményeket elemzi. Dévavári Zoltán a Délvidék és azon belül Szabadkán történteket vizsgálja, Kosztyó Gyula az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben lezajlott erőszakos események súlypontjait, intenzitását és a magyar közigazgatás válaszreakcióit mutatja be, míg Sztancs Gábor a Kassán és Abaúj-Torna vármegyében kialakult kettős helyzetet, a Magyarország aránylag békés régiójában kitörő erőszakos cselekményeket ismerteti.

A régiótörténeti áttekintéseket követően Olosz Levente nagylélegzetű tanulmánya a forradalom alatti zsidóellenes erőszakot és az erre válaszul szerveződő zsidó önvédelmi alakulatok tevékenységét, túlkapásait mutatja be.

Magyar Endre Lénárd pedig arra keresi a választ, hogy mik voltak a világháborús összeomlás utáni erőszakhullám eszkalációs háttértényezői Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, miként zajlott a forradalmi átmenet, hogyan rendült meg a közigazgatási intézményrendszer, illetve milyen válságkezelési módokkal próbáltak úrrá lenni a kialakult helyzeten.

A levéltári alapkutatásokra alapuló tanulmányok közreadásával nem csupán a háborús összeomlás mikrotörténeteinek feltárására vállalkozik a kötet, hanem ösztönözni kívánja, hogy hasonló régió- és szervtörténeti kutatások révén közelebb kerüljünk a Hatos Pál által csak "hideg polgárháborúként" meghatározott, a történelmi Magyarország felbomlásával, hatalomváltásokkal és egymást átfedő erőszakhullámokkal terhelt időszak megértéséhez.

Oldalszám: 320
Ár: 5 499 Ft

A Clio Intézet és Budapest Főváros Levéltára 2022. október 19-20-án rendezte meg A magyar holokausztkutatás legújabb eredményei című konferenciát. A kétnapos, harminc előadó részvételével zajló rendezvényt a holokausztkutatás egyik legmeghatározóbb alakjának számító Randolph L. Braham emlékének szenteltük. A történész születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett tanácskozásnak az volt a célja, hogy - Braham példaértékű munkássága előtt tisztelegve - módot adjunk a téma kutatóinak, főként a fiatal történészeknek, hogy a holokausztra vonatkozó új és eredeti kutatási eredményeiket bemutathassák.
Az itt olvasható írások az 1944-1945-ös időszak eseménytörténetén túl új tematikájú metszeteket nyújtanak a magyarországi holokauszt előzményeiről és a két világháború közötti antiszemitizmusról, a vészkorszak emlékezetéről, a zsidóüldözés társadalom- és emlékezettörténeti megközelítéséről és egyéni sorsokról.
A kötet három tematikus blokkban 12 szerző tanulmányát közli. Az első öt írás a két világháború közötti időszak antiszemitizmusának különböző aspektusait mutatja be. Lajkó Ádám az Országos Frontharcos Szövetség tevékenységét tekinti át, Bolgár Dániel az antiszemitizmus elméleti hátterét vizsgálja annak tükrében, hogy a 19-20. században a zsidókhoz és keresztényekhez társított egyenlőtlenségek mennyiben voltak társadalmi konstrukciók eredményei. Ivánfi Miklós három meg határozó magyar földrajztudós - Teleki Pál, Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő - példáján mutatja be, hogy a 20. század első felében hogyan volt jelen az antiszemitizmus a magyar földrajztudományban. Fejes Katalin a két világháború közötti antiszemitizmus, valamint a kapcsolati hálók szerepét elemzi a zsidó tulajdonban lévő pesti szalonok példáján. Szőke Richárd Rajmond egy vidéki sportegyesület, a Berettyó új falui Sport Egylet történetén keresztül mutatja be, hogy a zsidók a polgárosodásban betöltött szerepük révén hogyan működtek közre a helyi sportélet megteremtésében.
A következő blokkban négy szerző az 1944-es vészkorszak eseményeit vizsgálja. Kosztyó Gyula a kárpátaljai gettósítás során elkobzott készpénzek sorsával foglalkozik, Urbancsok Zsolt Makó város példáján vizsgálja meg, hogy miként vettek részt a magyar közigazgatás és rendvédelem tisztségviselői a zsidóság jogfosztásában és gettósításában. Végső István munkája a gettósítást levezénylő hatóságokkal együttműködő zsidó tanácsok működésébe ad betekintést a kiskunhalasi zsidó tanács elnöke, a Práger József elleni háború utáni eljárás tükrében. Pap Eliza a Klima József és társai ellen lefolytatott bűnügyek alapján bemutatja az újpesti nyilas mozgalom kialakulását és a nyilasterrorban való közreműködésüket a hatalomátvételt követően.
A kötet utolsó részében olvasható három írás a holokauszt egyéni megéléséről és emlékezetéről ad esettanulmányokat. Kelbert Krisztina dr. Bencze József orvos publikálatlanul maradt memoárja alapján vizsgálja, hogy ő és fia hogyan vészelték át a magyarországi holokausztot. Lőrincz Andrea Fehér Lili színésznő sorsán keresztül azt az identitásválságos folyamatot tárja fel, amely a megbélyegzés és üldöztetés traumáján keresztül öngyilkossághoz vezetett. A kötet utolsó írásában Mezei Hanna Mónika az 1950-es évek elején megszüntetett rákoshegyi zsidó hitközség zsinagógájának példáján mutatja be, hogy a világháborút követő évtizedekben a zsinagóga épületének megváltozott funkciója mellett mennyiben tudott eleget tenni az emlékezés funkciójának.

Oldalszám: 472

Ár: 4 990 Ft

A kárpátaljai holokausztról számos publikáció született az elmúlt években, ennek ellenére a téma alapos, a levéltári források átfogó számbavételén alapuló feldolgozása mindmáig nem készült el. Kosztyó Gyula hiánypótló kötete a magyarországi és ukrajnai levéltári iratok többéves, szisztematikus feltárásán alapul, amely minden eddiginél részletesebben mutatja be a kárpátaljai zsidóság megsemmisítéséhez vezető eseményeket, valamint az azt követő politikai és gazdasági folyamatokat.

A kárpátaljai zsidóság gettósításának és deportálásának bemutatása mellett azt vizsgálja, hogy mi lett a tulajdonukat képező vagyontárgyak sorsa. Eddig ismeretlen korabeli közigazgatási iratok felhasználásával tárja fel a pénz és az ékszerek összegyűjtésének, valamint az ingóságok, a házak, a földek, a haszonállatok, továbbá az üzletek és műhelyek állami leltározásának és magánkézbe juttatásának részleteit.

Mindebből kibontakozik az az eljárásrend, amelyet később az ország más részein végrehajtott deportálások során is követtek. Kárpátalja kísérleti terepnek bizonyult a magyar közigazgatási szervek számára azzal kapcsolatban, milyen feladatokat kell végrehajtaniuk, milyen problémákat kell megoldaniuk a zsidók összegyűjtése és a hátramaradt értékeik hasznosítása során.

A kötet részletesen bemutatja a vagyontárgyak leltárba vételének folyamatát, a felhasználás állami céljait, a fosztogatásokat, a nem zsidók vagyonigényléseit és ezek indoklásait, az elbírálás közigazgatási mechanizmusát, továbbá a szétosztás gazdasági és szociálpolitikai hasznosulását. Mindezek nyomán a szerző tovább árnyalja a magyar közigazgatási szervek szerepét a deportálások végrehajtásában, s megvilágítja azt is, hogy a nem zsidó lakosság hogyan viszonyult az eseményekhez.

Oldalszám: 288

Ár: 4 599 Ft