"...mindenki egyedül volt, és családot akartak alapítani". Bajcsi Ildikó interjúja Weiss Estherrel

Weiss Esther 1950-ben született Izraelben. Kassai származású édesanyja Auschwitzból jött haza, míg édesapja munkatáborban volt. Ahogyan Esther elmondta, „az édesanyámnak legalább félévbe telt hazagyalogolnia Auschwitzból, és utána próbálták újrakezdeni az életüket 1947-ben, hiszen mindenki egyedül volt, és családot akartak alapítani.”

Weiss Esther szülei 1947-ben (családi archívum)

Interjúalanyom orthodox szülei számára nem volt kérdéses, hogy 1949-ben alijázzanak, számukra ugyanis egy régi álom beteljesedését jelentette a zsidó állam. Szerintük „a zsidó élet elsősorban Izraelben van, nem a száműzetésben. A száműzetés csak az emléke, hogy hogyan kell élni. Hogyan kell az életnek lennie. A zsidóknak Izraelben kell élniük, ott kapják a legtöbbet. (...) Jeruzsálem a zsidó élet spirituális központja. És ez a (...) zsidóság spirituális életének a szíve (...)”. Mindemellett nagy nehézségek közepette kezdték meg új életüket. A bevándorlást követően először Netanja mellett telepedtek le egy sátorfaluban, itt született meg Esther is.

A szintén ultraorthodox Esther ma már Jeruzsálem óvárosának zsidónegyedében él férjével. Büszke izraelinek tartja magát, amely szoros összefüggésben áll vallásos nevelésével. A zsidóság számára nem csupán a tradíciók és a vallási előírások megtartását jelentik, hanem az embertársai iránti tiszteletadásban és odafigyelésben is.

Több más interjúalanyomhoz hasonlóan, Esther is nagy szenvedéllyel sorolta fel azoknak a magyar ételeknek a listáját, amelyeket mindmáig rendszeresen főz: „töltött káposzta, csirkepaprikás, kőrözött, gulyás és húsleves”. Elkészítésüket édesanyjától tanulta, aki számára egész életében fontos volt a magyar identitás. Ő ugyanis a két háború közötti Kassán polgári életet élt, s ez rányomta a bélyegét az életvitelére: édesanyja mindig elegánsan öltözött, és még kilencven évesen is messziről felismerte Izraelben a magyar nőket az ízléses megjelenésükről. Esthert is mindig arra biztatta, hogy „egy nőnek szépnek és elegánsnak kell lennie, hiszen ez is egy magyar sajátosság”.

Esther azt is elmondta, hogy szüleinek elsősorban az életükért és a megélhetésükért kellett küzdenie, de kemény munkájukkal megadták a második nemzedéknek a lehetőséget, hogy többre vihessék. Ő különösen büszke arra, hogy a gyermekei (vagyis a harmadik nemzedék tagjai) már mindannyian felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.